Püspöki körlevél

Krisztusban Kedves Testvérek!

1. „Sokszor és sokféleképpen szólt Isten az ősatyákhoz a próféták által, most a végső időkben pedig Fia által szólt hozzánk” (Zsid 1,1). Amint a Betlehemben született gyermekben Isten megtestesült Fiát imádjuk, úgy a Szentírásban mi, keresztények Isten Szavát, Isten Igéjét tiszteljük. Hisszük és valljuk, hogy az ószövetségi jövendölések Isten ígéretei voltak, amelyek Jézus Krisztusban teljesedtek be: Ő a Szentírás megértésének a kulcsa. Az ember sok mindent megtudhat a világról, fölismerheti még Isten létét is, azonban Isten üdvözítő tervét csak az Ő kinyilatkoztató szavából ismerhetjük meg.

Hosszú évszázadokon keresztül készítette elő az ószövetségi kinyilatkoztatás az Üdvözítő útját, kirajzolódott a Megváltó alakja, a Megváltóé, aki megszabadítja népét, aki végül is az egész emberiségnek békét és boldogságot szerez: kiengesztelődést Istennel és kiengesztelődést egymással. Ennek a Messiásnak az alakja Izaiás prófétánál mint szenvedő szolga jelenik meg, amit később maga Jézus is vállal. Jézus élete, csodái, működése, majd megváltó kereszthalála és feltámadása meggyőzték a tanítványokat arról, hogy benne teljesedtek az ószövetségi ígéretek. A feltámadás után maga az Üdvözítő világítja meg az emmauszi tanítványoknak az Írások értelmét. Ők pedig úgy emlékeztek erre vissza, hogy lángolt a szívük, amikor ezt hallották. Ilyen öröm töltötte el az első keresztény közösséget, amikor a föltámadás fényében megértették, hogy Isten ígéretei Jézusban teljesedtek be. A keresztények azután Krisztus életét, tanítását, csodáit, halálát és feltámadását örömhírként adták tovább. Hittek abban, hogy Jézus a Megváltó és az Úr. Ezt az örömhírt pedig hamarosan írásban is feljegyezték. Az első keresztény közösségek lassan kialakították azt a szokást, hogy az Ószövetség szent iratai mellett felolvastak olyan írásokat is, amelyek Jézus evangéliumát tartalmazták, köztük az apostolok leveleit is. Ezeknek az írásoknak a gyűjteményét nevezzük Újszövetségi Szentírásnak, amely az Ószövetség könyveivel együtt alkotja a Bibliát.

2. Számunkra a Biblia Isten üzenete az emberiséghez, és az Egyház könyve, ezért nem csupán irodalmi alkotásként olvassuk. Az Egyház élő hite fogalmazódik meg a Szentlélek által sugalmazott szerzők írásaiban, ezért az Egyház a Biblia őrzője és hiteles magyarázója. A két szövetség egyetlen és szerves egységet alkot. Az Ószövetség az Újszövetségben bontakozik ki, az Újszövetség pedig benne rejlik az Ószövetségben. Nem választhatjuk el őket egymástól. Összetartoznak, mint ígéret és beteljesedés. A Szentírásról írja a II. Vatikáni Zsinat: „Az Egyház mindenkor tisztelte a Szentírást, mint magát az Úr testét is, hiszen főleg a szent liturgiában szüntelenül veszi és nyújtja a híveknek az élet kenyerét… Az isteni írásokat a Szent Hagyománnyal együtt mindig hite legfőbb szabályának tartotta és tartja, mert Isten sugalmazására egyszer s mindenkorra vannak írásba foglalva, és így változatlanul közvetítik magának Istennek igéjét.” (Dei Verbum 21).

3. Idén a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia protestáns testvéreinkkel együtt a Biblia Évét hirdeti meg, mivel közös örökségünk, közös kincsünk a Biblia. Mindenkor tanulmányoznunk és követnünk kell, de ebben az évben különösen is gondoljunk arra, hogy ez az alapja keresztény életünknek, és mekkora nagy érték az egész emberiség számára. A Szentírás az egész európai kultúra bőséges és el nem apadó forrása. A Biblia a legtöbbször és a legtöbb példányban kinyomtatott könyv, a könyvek könyve. Valamennyi európai kultúra gyökerénél ott a bibliai hagyomány. Manapság tehát Európában olyan nemzeti kultúrák találhatók, amelyek a maguk módján dolgozták föl ezt az értékes örökséget, sajátos zsenialitásukkal jelenítették meg szóban, írásban, zenében, képben és szoborban mindazt, amit számukra a Biblia közvetít. Örömmel fedezzük fel, hogy régi magyar irodalmunk, könyvnyomtatásunk, művészetünk emlékeit éppúgy megihlette a Biblia, mint ahogy ma is jelen van szólásainkban, szokásainkban, közösségi életünkben.

4. A Szentírás életformáló útmutatást ad az igaz életre való nevelésre (vö. 2Tim 3,16). Nélküle Jézus Krisztust nem ismerhetjük meg, mert „aki nem ismeri a Szentírást, nem ismeri Krisztust” – mondja Szent Jeromos. Ha másért nem, hát ezért is érdemes elolvasnunk a Szentírás könyveit. Nagyon fontos, hogy ha még nem volna, szerezzünk be mai magyar nyelven olvasható Bibliát az Egyház hiteles magyarázataival. Rendszeresen olvassuk, merítsünk ebből a bővizű forrásból, elmélkedjünk róla nap mint nap, és elmélkedéseink eredményeként tűzzünk magunk elé kisebb-nagyobb feladatokat. Válaszoljunk arra az isteni hívásra, amely a Szentíráson keresztül mindnyájunkhoz szól. Olvassuk a Szentírást közösségben is, vegyünk részt bibliaórákon, hiszen a Szentírás közösségalkotó erő is.

5) 2008-ra XVI. Benedek pápa meghirdette Szent Pál apostol jubileumi évét. Ő nemcsak az Újszövetség számos könyvének szerzője, hanem az az ember is, akinek életében Krisztus gyökeres fordulatot hozott. A kereszténység meggyőződéses elutasítója megrázó élmény hatására Krisztus tanítványa lesz. De nemcsak tanítványa, hanem apostola, küldötte, hirdetője is. Róla kell példát vennünk, amikor a Szentírásban található örömhírt nemcsak elfogadjuk és a magunkénak valljuk, hanem igyekszünk továbbadni a mai kor embere számára. Ezt az örömünket és igyekezetünket fejezi ki az idei magyarországi Biblia Éve számos programja. Egyházmegyénként külön-külön és evangélikus, valamint református testvéreinkkel együtt is tervezünk közös programokat erre az esztendőre.

Az Új esztendő első napján is keresztény reménységünk alapja Jézus ígérete: „Én veletek vagyok minden nap a világ végéig” (Mt 28,20). Adja Isten, hogy a Biblia mindannyiunk számára ma is eleven örökség, egyéni és közösségi életünk megtartója, erőforrása legyen. Ámen.

Budapest, 2007. december 5.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia